Csíkos a pázsitom.
Itt vagyunk (vagy legalábbis néhányan közülünk) izgatottak a jelenlegi Ashes turné miatt. Az első tesztmeccs éppen most ért véget, ahogy írok, és sok izgalom volt, beleértve egy 11. számú ütő rekordot döntögető inningjét és néhány vitatott játékvezetői döntést. De végül minden jó volt, mivel legyőztük az ausztrálokat – ez mindig kielégítő eredmény. 
Mindez nem tett semmilyen benyomást a túlnyomó többségükre a tengeren túl, mert én természetesen a krikettről beszélek. Az Ashes az a trófea, amelyért az angol és az ausztrál krikettcsapat pár évente megküzd. Annyira izgalmas, mint egy játék, amely legalább négy napig tart (gyakran öt). Ostobaság lenne, ha megpróbálnám elmagyarázni neked a krikett szabályait – ez az egyik olyan játék, amelyet britnek kell lenned, hogy értékeld. Nagyon olyan, mint az amerikai futball, amit igazán nem értünk: az a sok megállás, megindulás és erősen páncélozott nagyemberek.
Létezik egy Egyesült Államok krikettcsapata, de a játék népszerűsége zuhant a tizenkilencedik század közepe óta, amikor néhány ragyogó szikra (az egyik Alexander Cartwright) népszerűsítette a baseballt – bár meg kell jegyeznem, hogy a bsball első meccsét valójában Angliában játszották 1740 körül.
Különben is, kérdezed, mi köze ennek a kertészkedéshez? A válasz nem sok, de nem csak az Ashes sorozat miatt gondoltam rá, hanem azért is, mert a minap néztem egy meccset a Radley College-ban, ami az ország legnagyobb lenyírt füvével büszkélkedhet. Nagyon lenyűgöző: hektárnyi játéktér és golfpálya gyönyörűen nyírva és tökéletesen csíkozott. Felvet azonban egy olyan kérdést, amelyet egyre gyakrabban tesznek fel: jó ötlet-e a pázsitfű?
A válasz természetesen az, hogy néha. Olyan körülmények között, mint a krikett- és futballpályák, ez teljesen indokolt (bárki, aki valaha is sportolt műfüvön, egyetért azzal, hogy nincs jobb az igazinál). Otthoni helyzetben szerintem jó, ha a kert nem túl kicsi. Megvan az az előnyünk, hogy egy kis országban élünk, ahol nagyon sok eső esik, így a pázsit öntözésére elég minimális a vízmennyiség. Tudjuk, hogy az időnkénti aszályos időkben a fű egy kicsit kiszárad, de az első elkerülhetetlen záporok után minden nagyon gyorsan kizöldül.
Tudom, hogy van egy erős és ésszerű mozgalom a víz megőrzése érdekében a pázsit szárazságtűrő, az éghajlatnak jobban megfelelő növényekkel való helyettesítésével. A vita itt nemcsak a víztakarékosság mellett szól, hanem a monokultúra általános sivárságáról is. A pázsit nagyon csekély mértékben változtatja meg az élőhelyet, és valójában nem termel semmit, ami rajtunk kívül más fajok számára előnyös. Általában jó, ha kevesebb gyep és több vegyes ültetés van: jobb a méheknek, madaraknak és pillangóknak. Sokkal változatosabb és színesebb, sokkal szebb és általában izgalmasabb. 
Azt leszámítva, hogy időnként szükségünk van füves területekre, ahol a gyerekek ropoghatnak, piknikezhetnek, és természetesen krikettezni is lehet. Csütörtökön újabb teszt kezdődik, és ha hirtelen mély kíváncsiságra tör, akkor percről percre láthatja a BBC honlapján a tudósítást.
